A csalódásról és Rendről…

    Felnőtt életem egyik meghatározó műve, ami az önismeret felé terelt, Márai Füves könyve volt. Annyit forgattam egy időben, hogy szinte már betéve tudom. Amikor történik valami, ami megbolygatja a belső világom, ha valami meglep és elszomorít, biztos, hogy találok benne vigasztaló gondolatot, ami túllendít a nehéz időkön. Ahogyan most is.

    Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvű lesz

    „ Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvű lesz A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű. Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az isteni felé? A beavatott ember csendes. Tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb, amit tehet, ha nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságban él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derű.”

    stone-1056314_960_720

    Különbözőek vagyunk. Máshonnan jövünk, más mintákat hordozunk. Bejárunk egy utat, ami jórészt előre eltervezett, egy részét pedig a szabad akarat játékos mámorában magunk választjuk. Az úton fejlődünk, tanulunk. Ki itt ki ott tart.

    Van, hogy hibázunk. Van, hogy mások hibáznak. Megmérettetünk, minden téren. Van megmérettetés, amelyik fontos, jelentősége van, és van olyan is, amire azt mondhatjuk nem fontos. Én sokáig próbáltam megfelelni mindenkinek. Aztán felismertem, hogy nem lehet. Erre senki sem képes. Egy idő után már csak a számomra fontos emberek elvárásainak próbáltam eleget tenni. Aztán ez is elmúlt.

    Ma már kizárólag az egyetemes törvények szerint próbálok élni. Nem számít, ki mit gondol, vagy tesz, nem számít, ki mit várna el tőlem. A tudatosság számomra ezt jelenti. Felelősségvállalás. A Mindenséggel szemben, Önmagunkkal szemben. Minden tettünknek van következménye. Van itt a földi létben és van a tudatfolyamunkban. A tetteink karmikus következménye sokkal meghatározóbb számomra, mint a társadalmi, jogi következmények.

    Amikor mindezt felismered, bármi történjék is veled, már nem lepődsz meg. Lehet, egy rövid időre elszomorodsz, lehet csalódást érzel, de tudod, hogy a Mindenségben Rend van. Tudod, hogy nem látod a teljességet. Így azt is tudod, hogy te semmit nem tehetsz. Nem kell tenned semmit.

    Te csak maradj az úton. Menj előre. Végezd a dolgod, amit vállaltál. Az igazságszolgáltatás nem a te dolgod. A szomorúság és a csalódás, ahogy érkezett úgy múlik majd el. Ami megy, engedd el. Szeretettel. Ami jön, fogadd el. Alázattal. Légy türelmes, hogy megtudd, miért kaptad ezt a feladatot a Mindenségtől. Ez a legtöbb, amit tehetünk.

    Öleléssel <3

    Csilla

    Oszd meg ha tetszett