Hazatalálás…

    “Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és
    gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a
    helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb
    számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt
    előtted. Kérlek, oktass engem!”
    Bg 2.7

    Régen nem írtam. Amikor erős belső történéseim vannak, mindig a rajzhoz fordulok. Az elkészült képek, avatott szemeknek mindent elárulnak a folyamataimról. Aki olvas asztrológusokat, asztrozófusokat pontosan tudja, milyen időminőségek vannak mostanában.

    Hosszú ideje, jórészt tudatosan, másrészt intuitíve átadom magam azoknak az energiáknak, amik éppen mozognak, hatnak, terelnek, és tanítanak. Sokat fejlődtem ezáltal az elengedésben.

    A mostani idők a feljövő ösztöneinkről, az azokra való tudatosságunkról, a magasabb szintű életvitelről, az elengedésről, a felvállalásról, a belső útról és legfőképp a hitről szólnak. Zentai Annánál olvashattok erről bővebben. Napok óta érzem belül, ahogy megszólítattam. Ahogy ez a hang egyre erőssebben hív, terel. Minden nap eggyel közelebb visz magához. Minden sejtemmel és idegszálammal befele figyelek. Látom, ahogy omlik össze valami régi, hogy helyet adjon valami újnak. Érzem, ahogy tőlem teljesen szokatlan módon, feladom a ragaszkodásom, és megadom magam ennek a hangnak, ennek az erőnek. Nem félek. De érzem a bizonytalanságom. Érzem, hogy én nem dönthetek. Ami most történik nem az én hatásköröm.

    Vajon van e, elég hitem? Át tudom e adni teljesen az irányítást? Képes vagyok e engedelmeskedni egy magasabb parancsnak? Vagyok e, elég odaadó? Meg merem e engedni magamnak, hogy hazataláljak? Képes vagyok e tovább jutni a saját korlátaimon, amikor valamibe belekezdek?

    Ilyen kérdések mozognak bennem. De ezeket is elengedem. Figyelem a gondolatokat, ahogy megjelennek és eltűnnek. Nem tudom még eldönteni, hogy csak nem vagyok képes uralni a folyamatokat, vagy tényleg át tudom adni az irányítást? Hinni szeretném, hogy az utóbbi. Hinni szeretném, hogy az út, és a folyamatok most haza visznek.

    Mindeközben élek. Élek egy anyagi világban, amit igyekszem a lehető legtöbb ponton összekapcsolni a lelki életemmel, a lelki világommal. A belső változásaim hatással vannak az engem körül vevő világra is. Vagy fordítva J

    Az alkotócsoportban a végéhez közeledik a mandala kihívás. Nyár végétől dolgozni fogunk gőzerővel a művészetterápiás workshopok és alkotócsoportok tematikáján. Szeretnénk odaadni mindazt, amit mi kaptunk, és amiről tudjuk nem a miénk. Egy olyan alkotó térben, ami a puha, könnyed és befogadó.

    A nyár az olvasásról, a pihenésről és az elmélyülésről fog szólni nekem. Miközben csendben figyelem és engedem, hogy a bennem zajló folyamatok hazavigyenek.

    Kívánok nektek szeretettel és megértéssel teli nyarat, és boldog hazatalálást

    Öleléssel <3

    Csilla

    13407285_10153823459838337_5411686859157506089_n

    Oszd meg ha tetszett