Nehéz idők vannak… Nehéz energiák….

    Persze vizsgaidőszak is van, és én fáradok. Dolgozom is. Ott sem könnyű. Nem könnyű ma Magyarországon bármit is csinálni. Felelősséget vállalni 10 ember életéért szintén nem könnyű. Abban a helyzetben, pedig ami most van ebben az országban ez különösen nehéz. Néha olyan mintha már látnánk a fényt az alagút végén. Aztán jön egy újabb kanyar és újra sötét lesz előtted minden.

    Túlélésére játszunk. Nap-nap után. Közben mindenféle impulzusok érnek. Életeket látsz. Látod mögötte a történeteket. Látod, hogy mit tettek vele, mi azt, amitől ilyenné vált. Te megteszel mindent érte. Nyitott vagy. Odafordulsz. De ez kevés. Ő mást akar. Többet ennél. Sokkal többet. Ez a játszmája. Neked pedig döntened kell. Mit adsz oda? Meddig engeded? Meddig tudod magadban védeni, folyton emlékeztetve magad arra, hogy a tudásod kötelez? Azért is felelősséget kell vállalnod. De te is emberből vagy. Te is fáradsz. Nem tudsz a nap huszonnégy órájában készültségben lenni. Nem tudod huszonnégy órában kontrollálni minden mozdulatod, rezdülésed, szavad, hangsúlyod.

    Közben arra gondolsz, hol az ő felelősségvállalása? Bedob valamit a közös térbe, egy mondatot, egy gondolatot, aztán hátat fordít és megy tovább. Mintha mi sem történne. Pedig történik. Hisz a szavaknak súlya van. A szavaknak ereje van. Neki mindegy. A játszma szempontjából ez nem számít. Ő megkapta, amit akart. Hisz hagytad. Hagytad, mert ha nem így teszel, megsemmisíted. Mert tudod, hogy sokkal erősebb vagy, tudod, hogy ha csak a te életedre lenne hatással, nem számítana, hogy mi lesz a következménye. Engednéd, hogy az a pusztító aspektus előlépjen. De most nem teszed meg. Tudnád őt bántani. De nem teszed.

    Így hát ez az energia itt marad benned. Éget és mar belülről. Érzed, ahogy időről-időre jön fel benned, ott van a torkodban. Ki kellene adni. Oda kéne tenni. Marjon az a sav. De még mindig nem teszed. Még mindig nem akarod bántani. Mi lesz a megoldás? Figyeled ez a harcot belül. Az aspektusaid harcát. Most nincs béke benned.

    Aztán meghozod a döntést. Meg kell vonnod a figyelmet tőle. A belső harcostól. Ha nem akarod őt bántani. De magadat se bánthatod. A harcos tüze így téged emészt el. Kell valami, ami lehűt.

    Lehunyod a szemed. Már tudod, mit kell tenned. Lassan béke lesz a szívedben. Ma még nem lesz háború. Bízzunk a holnapban.

    Öleléssel <3

    Csilla

    Oszd meg ha tetszett