Persze vizsgaidőszak is van, és én fáradok. Dolgozom is. Ott sem könnyű. Nem könnyű ma Magyarországon bármit is csinálni. Felelősséget vállalni 10 ember életéért szintén nem könnyű. Abban a helyzetben, pedig ami most van ebben az országban ez különösen nehéz. Néha olyan mintha már látnánk a fényt az alagút végén. Aztán jön egy újabb kanyar és újra sötét lesz előtted minden.

Túlélésére játszunk. Nap-nap után. Közben mindenféle impulzusok érnek. Életeket látsz. Látod mögötte a történeteket. Látod, hogy mit tettek vele, mi azt, amitől ilyenné vált. Te megteszel mindent érte. Nyitott vagy. Odafordulsz. De ez kevés. Ő mást akar. Többet ennél. Sokkal többet. Ez a játszmája. Neked pedig döntened kell. Mit adsz oda? Meddig engeded? Meddig tudod magadban védeni, folyton emlékeztetve magad arra, hogy a tudásod kötelez? Azért is felelősséget kell vállalnod. De te is emberből vagy. Te is fáradsz. Nem tudsz a nap huszonnégy órájában készültségben lenni. Nem tudod huszonnégy órában kontrollálni minden mozdulatod, rezdülésed, szavad, hangsúlyod.

Közben arra gondolsz, hol az ő felelősségvállalása? Bedob valamit a közös térbe, egy mondatot, egy gondolatot, aztán hátat fordít és megy tovább. Mintha mi sem történne. Pedig történik. Hisz a szavaknak súlya van. A szavaknak ereje van. Neki mindegy. A játszma szempontjából ez nem számít. Ő megkapta, amit akart. Hisz hagytad. Hagytad, mert ha nem így teszel, megsemmisíted. Mert tudod, hogy sokkal erősebb vagy, tudod, hogy ha csak a te életedre lenne hatással, nem számítana, hogy mi lesz a következménye. Engednéd, hogy az a pusztító aspektus előlépjen. De most nem teszed meg. Tudnád őt bántani. De nem teszed.

Így hát ez az energia itt marad benned. Éget és mar belülről. Érzed, ahogy időről-időre jön fel benned, ott van a torkodban. Ki kellene adni. Oda kéne tenni. Marjon az a sav. De még mindig nem teszed. Még mindig nem akarod bántani. Mi lesz a megoldás? Figyeled ez a harcot belül. Az aspektusaid harcát. Most nincs béke benned.

Aztán meghozod a döntést. Meg kell vonnod a figyelmet tőle. A belső harcostól. Ha nem akarod őt bántani. De magadat se bánthatod. A harcos tüze így téged emészt el. Kell valami, ami lehűt.

Lehunyod a szemed. Már tudod, mit kell tenned. Lassan béke lesz a szívedben. Ma még nem lesz háború. Bízzunk a holnapban.

Öleléssel <3

Csilla