Valóság és illúzió…

    “A Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogyan szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden felvetést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.”

    Buddha beszédei

    symbol-898320_960_720

    Ma valaki nekem szegezett egy kérdést, ami sok mindent felkavart bennem. Napok óta pörög a fejemben egy gondolat, amiről szerettem volna írni.

    Ennek hatására írtam egy hosszú bejegyzést az adottságokról. Arról, hogy mind úgy születünk, hogy valamiben nagyon jók vagyunk. Leírtam benne, milyen módon működik a megérzésem. Azt is, hogy sokáig helytelenül használtam, és inkább átoknak éltem meg. Azt is leírtam, hogy ma már ritkán reagálok a megérzéseim alapján, inkább igyekszem hagyni, hogy a Mindenség tegye a dolgát, mert tudom, nem látom a teljességet. Utána találtam a fenti idézetet, és az írás így érvényét is vesztette.

    Semmi nem számít igazán, csak az, hogy minden percben tudjuk, mi a valóság és mi az illúzió. Ennek fényében, nyugodtan hátradőlhetünk és figyelhetjük a mozit. A Mindenségben Rend van, és nekünk nem kell sem bírának, sem vádlottnak lenni. Csak alázatosnak.

    Én például most a beavatkozás helyett, minden erőforrásom a tanulásba és felkészülésbe helyezem. Igyekszem kipihenni az húsvétot, és azt, hogy ilyenkor felborul a magam alkotta rend. A napokban figyeltem magam, hogy miért fáraszt el ennyire, hogy nem a saját közegemben vagyok. Aztán észre vettem, hogy nem ez zökkent ki, hanem, hogy rosszul gazdálkodom az időmmel, és nyomaszt a rengeteg tenni való. A tudatom tele van elvégzendő feladatokkal, és virtuális listákkal, kis post it cetlik világítanak a fejemben, hogy mit ne felejtsek el. Eltűnt a terem, és az időm. Ezzel együtt tűnt el a belső csend is. Néha még a tudatosságom is. Új módszerhez kellett nyúlnom, hogy mindent képes legyek megvalósítani, amit elterveztem, miközben mindezek mellett még dolgozom is, főállásban.

    A módszerről fogunk tanulni a Lélek menedék alkotócsoportban. Az első két foglalkozás témája pont e köré szerveződik. Pont ezekről írom most a jegyzeteket. Valamint készülök egy nagy meglepetéssel is 🙂 A részleteket hozom amint lehet.

    Addig is

    Öleléssel <3

    Csilla

    Oszd meg ha tetszett