“Viszlát!…

    és mégegyszer, kösz a halakat! “…

    Nagyon tudatosan a választások előtt és alatt sem szólaltam meg. Sem blogbejegyzesében, sem a Facebookon. Azóta pedig igyekeztem feldolgozni mindazt a hatást ami ezen idő alatt ért. Mostanra talán kellően összeszedett és tárgyilagos lettem ebben a témában.

    Egy olyan család gyermekeként születtem, ahol egyik szülőm nemesi család leszármazottjaként  megélte az osztályidegenséget, a másik pedig egy vidéki család gyermekeként átélte a legnagyobb szegénységet is. Ez sok mindennek oka az életemben. Ha a védikus társadalmi modellből indulunk ki, teljesen érthető, hogy miért keresem még mindig önmagam, hisz ily távoli varnák (társadalmi osztály) gyermekei nem is házasodhattak volna, így utódjuk sem születhetett volna. Szóval van, amit már értek ebből 🙂

    Az is érthető így, hogy miért nem tudok elköteleződni így, egyetlen politikai oldalon sem. Ennek persze számos egyéb oka is van. Épp csak érintőlegesen térek ki rá, hogy döntésem okait felfedjem és ehhez a legjobb kiinduló pont a mostani választás. A barátaim nagyon széles körből kerülnek ki, mindkét oldalról vannak többen is. Közülük többen aktívan politizálnak is.

    Én a mostani választás alatt azt éltem meg, hogy nem tudok dönteni. Számos érv és ellenérv felsorakoztatásával sem. Miközben a legtöbben el tudtak köteleződni vagy egyik, vagy másik oldalon, nekem nem ment. Most sem megy.

    Egy jó barátom, akit a menekültválság idején ismertem meg, posztolt a Facebook oldalán egy érdekes gondolatot, egy olyan jelenségről, amit már a menekültek segítése közben is megtapasztaltunk. Magyarország egyik legszegényebb körzetében ahol L. Ritók Nóra is tevékenykedik segítő alapítványával, messze a Fidesz nyert. És nem azért mert választási csalás történt. Miközben pont azokat az alapítványokat próbálja ellehetetleníteni, akik abban a körzetben a túlélést biztosítják. Azt biztosítják, hogy a sok éhes ember túléljen, és ne a saját törvényei által próbáljon igazságot tenni.

    Ahogy a menekültekkel is tettük. Enni, inni adtunk nekik, fordítottunk, sebeket kötöztünk, gyerekeket óvtunk, anyáknak segítettünk. Sokszor szó szerint a megtartva őket, hogy semmi baj ne történjen. Akkor is elgondolkoztunk azon, hogy miközben nem tehetjük meg, hogy nem segítünk, vajon jól tesszük e, hogy beavatkozunk? Vajon nem sokkal jobb lett volna már akkor is, hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek?

    De vajon képesek lennénk e nézni, hogy vannak ma itthon olyan térségek, ahol gyermekek éheznek, ahol vannak olyan gyerekek, akiknek nemhogy asztaluk, de ágyuk sincs. Nem folytatom, mi mindenben szenvednek még hiányt.

    Számos ember döntött most a menekültek ellen. Vannak félelmeik. Vannak érveik. Számos ember szavazott a jelenlegi kormány ellen. Vannak félelmeik. Vannak érveik. És az én barátaim egyik része itt, a másik része ott helyezkedik el. Miközben senki nem tudja globálisan látni a dolgokat. Nincs tiszta kép. Félinformációk vannak. Így mindannyian csak a pillanatnyi helyzetünk alapján tudunk döntést hozni. Aszerint, hogy számunkra mi lenne a legkedvezőbb. Ami nem biztos, hogy mindenki számára kedvező lenne.

    Én nem leszek tovább része ennek a rendszernek. Ez csak beránt és bedarál minket. Semmi köze ahhoz, amiért itt vagyunk. De nagyon alkalmas arra, hogy elfordítsa a figyelmünket az élet igazi értelméről. Amiről nemrég szintén írt valaki. Egész pontosan az én legkedvesebb testvérbarátnőm. Amire majd egy következő blogbejegyzésben fogok reflektálni.

    Szóval köszönöm szépen, de én kiszállok. Így majd sokkal több idő jut a lelki gyakorlatokra, ami az élet valódi értelme.

    Nem tanácsolok semmit nektek ezzel kapcsolatban. Nem mondom azt, hogy menjetek tüntetni, sem azt, hogy ne. Nem mondom el, hogy szerintem melyik oldal jobb. Létezik e egyáltalán olyan. Inkább majd olvassátok el, hogy mit gondolok arról, mi az élet igazi értelme 🙂

    Ez pedig egy kis magyarázat a címhez: Viszlát, és mégegyszer, kösz a halakat 🙂

    Öleléssel <3

    Csilla

    Fotó: pixabay

    Oszd meg ha tetszett